Már a második vacsoránk után ülünk. Megbeszéljük, hogy 10-ig
mindenki lefürdik. Holnap hasonló napunk lesz mint ma, kivéve, hogy nem megyünk
a gyerekekhez.
De mi történt ma?
Fölkeltünk, aztán felöltöztünk.
De mit történt éjszaka? „Én igen jól aludtam”. „Hát, én meg fent voltam”.
Valaki elkezdett horkolni. Akik felébredtek, azok éjszaka költözködtek. Szóval
felkeltünk, felöltöztünk, aztán reggeli tornaóra volt, kicsit buliztunk is.
Aztán reggeli után mindenki elment fogat mosni.
Mi elmentünk az állatokhoz és
annyira nagy élmény volt, hogy megfoghattam egy sertéskölyköt. Adtunk neki
tápot, vizet, meg tereltük is őket. Az tetszett a legjobban, amikor összevissza
futkostak, mint a fogócskánál (Zsóka).
Érdekes hangot adtak ki, a nagy
az nagyon visított, a csokiszínű az nem volt olyan hisztis, a vörösszínű az
hisztis volt (Nonó).
A többiek közben elmentek
vásárolni, de az sem volt izgalommentes, mert bezárták előttünk a boltot, de
kaptunk lehetőséget az élettől, hogy mások is segítettek nekünk. Idejöttek
hozzánk, hogy megkérdezték, hogy mi a bajunk, a bolt előtt a néni, meg
felhívtuk a Krisztit és megkerestük a másik boltot, vettünk 50 darab tojást
(Barna).
Elmentünk délután a gyerekekhez
játszani, de előtte nem tudom, hogy mit csináltunk. Ja, nagyon finom volt az
ebéd. A gyerekeknél jól éreztem magam, de megkérdezték tőlem, hogy van-e pasim
és nekem ez egy picit ciki volt, mert ez nekem személyes kérdés (Zsóka).
Tőlem is megkérdezték, kérdezték,
hogy mi ez a kezeden, mondtam, hogy csoda történt, megkérték a kezemet.
Mondták, hogy óó gratutálok (R. Panka).
A kismalacoknál Gábor volt a
legszerencsésebb, mert ő megfogta a malacot („Olyan nyugodt volt a kezemben.”),
amikor a Barna próbálta megfogni, nem volt nyugodt a malac, majdnem ledobta.
Közben a másik csoport
takarított, meg varrtunk és megtanultunk egy nagyon fontos leckét arról, hogy
hogy kell megírni egy levelet.
Utána az egyik csoport főzött egy
rántottát (közben nagy taps a főzős csapatnak), Bea kevert, ment közben a csípője
meg a ringása, Barna segített Attilának hagymát vágni, és hozzá volt szokva a
csípősséghez, mert szokott rántottát csinálni. Gábor karalábét vágott és
történt egy kis baleset, elvágta az ujját („De hát ez a legfontosabb a
szakácskodásban, legközelebb vigyázzál Gáborkám!” – Zsóka). Most pedig itt
vagyunk és szavazni fogunk a nap dolgozójáról.
Ja de még kihagytunk valamit; a
gyerekeknél mit csináltunk? Drámáztunk, olyat játszottunk, hogy ki vagyok én,
aztán a különböző kézfogásokat, de nem mindenki a kinti játékoknál volt; a
Barna, Bea és Dóri pénztárcát csinált a gyerekekkel tejes dobozból, Bea és
Barna szuper ügyes foglalkozástartók voltak (már az irodában is gyakorolták ezt
korábban otthon – a szerk.). Az egyik
gyerek kérdezte Barnát, hogy hány éves, nem hitték el neki, hogy csak 15.
Kérdezte azt is, hogy hányadikos, nem hitték el. A végén a gyerekek énekeltek
nekünk; Panni énekelt velük, mert pont ismerte a miséről a dalokat.
Zajlik a szavazatszámlálás,
közben megy a pletyka, masszázs, dumaparti. Megvan az eredmény, mindenki be van
sózva!!!! Egyesével megtapsoljuk, akikre érkeztek be szavazatok….éééééss a mai
nap dolgozója ……huhogás, dobpergés…….a Gábor!!! ÉLJEN A GÁBOR! Azt mondja
énekeljük el a Csókkirályt, szerencsére Barnusnak megvan, úgyhogy berakja
nekünk és együtt énekeljük Gábornak, közben megbeszéljük, hogy aki épp nem
fürdik, az beszállhat társasozni. Lehet menni Dórihoz blogüzenni, Krisztihez
fizetésért.
Zsóka: Nagyon jó napom volt,
nagyon finom volt a reggeli, meg az ebéd, meg a vacsora. Nagyon jó érzés volt,
hogy foghattam magamhoz egy kis sertést és ma nagyon jó napom volt, nagyon
nagyon aranyosak voltak, amikor összevissza fogócskáztak, meg nagyon jó érzés,
hogy adtam nekik tápot meg vizet is. És ma nagyon jól éreztem magam a gyerekek
társaságában, akikhez mentünk, meg a végére egy kicsit furán alakult a dolog
(azt kérdezték, hogy ki a pasim), de azóta megnyugodtam. Nagyon szeretlek
benneteket, puszi, Zsóka.
Panni: Kedves Anyukám, hogy
vagytok, mit csinálsz? Kedves Apukám, szeretnék gondolni rátok, mikor jöttök
vissza? Én jól vagyok. Kristófnak sok puszi, Dorkának és mindenkinek.
P. Kriszti azt mondja így semmi
értelme üzenni, ha nem biztos, hogy megérkezik (a gépen nincs internet, csak
néhány telefonon).
Sziasztok! nagyon jó olvasni a blogotok!!
VálaszTörlésSikerült a Facebook oldalon osztani így több szülő is tudja olvasni az üzeneteiteket:)
Puszi nektek! Érezzétek jól magatokat és holnapi jó utat hazafelé!.Nikolett és Anita